Villogó féltékeny pillantások,
végzetem kívánó indulatok,
de az igéző tekintet bánata
kéri még türelmem simogatva.
Az idő nevetve mosolyog,
szeretet izzik nyugalmából,
jó lenne nem hátranézni,
felállni és valahová elindulni,
de visszahúz az érzés,
az átkozott, -
féktelen bűverő,
mely a szívben keres értelmet,
baráti búcsút ígérve;
visszatérést remélve...
Álom lényed, vagy szép szellem...?!
Tested érinthetetlen ezen az éjjelen…
Lángol a lélek, éget a vágy...
Eloszlasz kezemben, akár a szivárvány…!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése