Pirkadat bontakozik, vagy megtörik,
pesszimizmusom hadakozik, vígságommal.
Bércek ormát még haloványan láthatom,
csupán ábránd-e a nyugovás, tisztáson.
Hol csörgedezel vérem pezsdülése,
akarnok újraalkotás hatalma?
Zuhatag üdítő csobbanását hallom,
zefírdalt suttog a távoli pagony.
Kiszorítottak evilági jóság mentsvárból,
előmásztam, hát itten vagyok!
Mi szándékod rongyos élet? - a sors nevet
s korhadó fákkal szomjazom!
Hol vagy hontalan lények hajléka,
zokogó, éhező gyötrelmek otthona?
Hol múlthoz csatlakozik a jelenkor,
majd az örvénylő nihil átkarol.
