Emlék a mában

Elfelejtett gondolatok
kutatják tartalmukat
az elmulasztott válaszok
töredezett árnyékában.

Világra jöttél tollakban,
tárd szét szárnyaidat végre!
Repülj a fellegek kék tavában
vérvörös napvirág izzásában!

Szavak üvöltenek
határtalan kínnal…

Kérlek ne szepegj!
Kábító könnyeid tengerében
eltorzulnak az érzések…

Lángoló pillantásodban
pernyévé válnak szavaid ,-
éhes tüzek emésztik;
lelked tovaillanó
emlék-e mában,
míg el nem engedi kezed,
hogy feltámadj a jelen
jelenében…