Fehér ruháján
boldogan szaporáz a fény,
fagyos pillantásán
az idő aludni tér.
Tovaillant bánatom
elfedi az álmosító,
mézédes-kesernyés,
elfeledett vágyálom.
Leszállok a nihilbe
érzelmeim rétségén,
szirmok selymes ölelése
himbálja szívem bölcsőjét.
Bokrétát tépkednék
szerető kedvesemnek,
de jég-virágom könnyedén,
érintésemtől tovalibben….
Bokrétát tépkednék
szerető kedvesemnek,
de jég-virágom könnyedén,
érintésemtől tovalibben….
