2017. június 8., csütörtök

Bujkál a világod

Hónapok óta életed saját börtönében vagy, saját bírád és saját végrehajtód. Alvásod homályos vak tükör az álmaid temetésén. 
Immár tudod, hogy eltévedtél gúnyolódó kétségek között, ami bezárt téged sötét, üres kriptába... Igen... Ez az ébredés pillanata... Tudod, hogy létezel, mint test és lélek, de a látható fizikai testedben lakozik egy láthatatlan szellem. Hónapok óta matat belső világodban, melyet balsejtelmes burokkal vett körbe és földbe gyökerezett az akaratod, mint a madárijesztő... És félelemmel járja be az életed a maga lassú tempójában. 
Próbálod tisztázni a gondolataidat, hiszen világossá vált, hogy most nem minden rózsás, a színek beszürkültek, a napok összemosódtak... Nem létezel csodálatos játékokban, ahol az útmutatáshoz étlapot is csatolnak. Ez a helyzet a mezítelen igazság, fuldoklás és szánalmas kétségbeesés. 
Ugyanakkor ez a pillanat az, amely felkészít a rehabilitációra, az újraképzésre, vagy a megújulásra. Hiszen tudnod kell, hogy elég erős vagy és elérheted a céljaid, legyen bármi is a módja. 
Ebben a pillanatban, csak akarsz... Saját felelősséged, hogy megszünteted-e az álmokat... A színek egymásba karolnak, s mint szivárvány-eső hull alá... Így mutatja az utat az ismeretlen felé. 

Többé ne engedd meg, hogy a fogaskerekek visszafelé forogjanak. 
Ne engedd bujkálni a világodat! 

2014. március 30., vasárnap

La naturaleza y nada más... | Természet és semmi más...




















Tükörkép a tükörben

Semmi nem marad árnyékban, mikor a napba mosolyogsz... hmm... Ez ad indítékot - noha kevés szükség van rá - utánad mennek és eszik a világod. Semmi nem állíthatja meg ezeket az őrült óriás árnyék-fényeket - élnek és osztoznak javaslatoddal... tudják ajánlatodat.

Minél jobban ismered az életet, rájössz nem lehet "felmászni" rajta. Ha az út minden nap egyszerű leereszkedés, engem szeret kezelni több magassággal.
Gyakran úgy gondolják, hogy a szerencse, vagy az élet igazságtalan, mert a vágyak nem elégülnek ki azonnal. Vagy egyszerűen nem látni, hisz' nem jön a várva várt pillanatban.
Körülvesz minket varázslat, szeretet, család, barátság, gondoskodás...  becsület, értékek, meglepetések, ami nekik van, pillanatok jönnek, de a fogadásnak hamar vége szakad. Csak képzeljük el, mennyi mindent tesznek, küzdenek, hogy nekünk szenteljenek egy mosolyt.
Nem, hidd el nekem nem vész oda minden, amit csinálsz, valaki látja, valaki értékeli, tiszteletben tartja, szeret, talán egészségesen irigyel és megcsodálja azt, 'mi jó, úgy mint a sajátját.
Egyszerűen szükséges a mindennapokból a legjobb tapasztalatokat, élményeket megosztani és átélni. Mind ugyanabban a láthatatlan buborékban vagyunk és elkerüljük önmagunk szívét minden lépéssel, vagy eladjuk...

Sajnálatos módon valaki előtt felemelt fővel állunk, megszokott attitűdök - régi sérelmek, büszkeség, megbocsátás hiánya - mi vagyunk a tükre a rossz dolgoknak mikor fenyegetettnek, vagy viharvertnek érezzük magunkat és a tükörkép a tükörben - valóság - már irgalmatlan messze járunk, ahhoz, hogy megálljunk és visszapillantsunk a mögöttünk hagyott útra...

Vajon mibe kerül e szellem-törvény? Nincs nagyobb büszkeség, mint a megfelelő áldozat eredménye, a jó végek és a gonoszság ismerete. A lényeg, a fontos dolgokért folytatott küzdelem és kitartás....

Nem veszni hagyni az álmokat!!!

2014. március 10., hétfő

Szeretet-szerződés

 Betakarom magam és a sodrás őrületével egyedül maradok, ahelyett, hogy elmagyarázzam a világnak, hogy ki vagyok a kötelékekben. Keresem a szilárd lépéseket a meglepetés középpontja felé... s tudjátok meg, hogy valaki elesett az út túloldalán... de nem áll meg. Feltápászkodik és halad tovább.
Jobban szeretem az igaz és állandó keserű ízt ma, mint várni egy új napot, ami elmerít a hazugságokban. Nem ezért jöttem... hisz' így alulról nem tudom elfogadni a dolgokat. Nem teljesít a szív minden csókban, minden sebben...
Nem félek, nem menekülök, kitartásra, keménységre tanítom magam. Jobb magas árat fizetni a showra - a mosolyom - a békének csalfa játékai elveszítik a szemek tekintetét a szeretet-szerződésben létező hosszú háborús kopogásokban.
Szeretek több teret felajánlani a csöndnek, hogy elhallgattassa a gyűlöletet... távolságot nyerni - elvész a zene az életemben. Szeretek olyan lenni, mint egy álom, 'mely nem állítja meg a zuhanást - inkább harcolok a vágyaimért, meghalok a szabadságomért, mintsem éljek láncra verve, agyamba hamis gondolatokat ültetve.

A lényeg a részvét!!!

http://viktoriaforgo.blogspot.hu
http://forgovictoria.blogspot.hu
http://forgoviktoria.blogspot.hu
http://www.facebook.com/viktoria.forgo?ref=tn_tnmn
http://twitter.com/ViktoriaForgo
http://plus.google.com/u/0/113900688259879020391