Üdvösséges télesti csönd tárul elém,
újholdat sejtet az éji-homály.
Átszűrődik a csillogás ágak dzsungelén
s mutatja a Vándor örökkön fénylő arcát.
Friss eső, erdő illatát repíti felém
a szellősen ringatózó éji levegő,
vadregényes udvarnak lágy ölén,
lámpafényen eső szitál lebegőn.
Nem szunnyadhatok, ha zordak az álmok...
Csitul már őszt harsogó dalolásom
s merengek szívbe égett piruláson.
S ha megkönnyezem meglelt könnyeket,
életmisztikumom majd velem szendereg,
mint kristálycseppek alá bújt leheletek.
