Téli kéj

Fényességet sző a tél

puha selyme már

havat hintve

simul

e összeszőtt tökély

megfagyott, mély

hideg ejt minduntalan

rabul

mily’ pompás míg lám,

ádáz hévvel rám

jeges-izzón harap -

mi kéj!

bár vétséget szór el

nem szaggat sosem

s nem kolonc se nappal

 se mély-sötét éj

szivárvány-prizma ő

árnykötő

verőfénytől pozőr

szűrt varázslat

s ha jégtündér, ki jár,

nem csillogás, ködfátyol vár,

milliárd felleg-tőr

se fáj

mert sző a tél

puha selyme már

havat hintve

simul

e összeszőtt tökély

megfagyott, mély

hideg ejt minduntalan 

rabul.