Vulkánként tör fel
az éjsötét mélység
izzó teteméből
vöröslő alkonyat…
milliárd felcsillanó
föld-könnyet fecskendez
a szunnyadó világ haldokló
köd-fátyol szemére.
Ékessége elvakít,
minden kortya cseppjében
megnyugszik a pillanat,
s utat vág a egek tengerében;
forgataga eláraszt,
sodródsz haldokló gondolat,
remény-kéj forgatagában…
Az elmúlt napok margójára
9 hónapja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése