Feldúllak

Zord szellemek osontak,
mind közelebb hozzám,
lehunyt pilláim alatt
fagyos mosollyal karoltak át.

Súlyos csönd követte mindet,
szél sem zizegtette ágakon,
haldokló ostoba érzelem…,
szaporáz komikus kínomon.

Velőig mar keserű gondolat,
hitelüket vesztett szavak,
elillan a hasztalan remény...

Szívem dacolva zenél remegvén,
önkényesen ad pillanatokat,
mely ellobban,- csak ellobban...

Ha beletaposnak a fagyos hóba,
derűsen kelj fel azonnal,
ne adj esélyt a démonoknak,
életed ne tűnjön hiábavalónak!

Magasztalt balga álmaimat
tudva, kín az ocsúdás,
múlik az idő: halk tik-takkal...
te bárgyú, feldúllak!