... ebből a farkastorkú csendből,
s amerre tekintetem elér,
hómezők derétől.
Hírtelen szikrázó fénysugár
vagy szemembe vicsorító emberi száj,
néha eltévedt simogatás... visszaránt.
Fény és árny sietve váltogatják egymást,
ahogy az óramutatók találkoznak.
Egyszer minden szín összeolvad:
- bírom-e erővel, türelemmel?!...
Vagy elfutok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése