Hamut hoz a szél
benne halott madarak vélt csicsergése.
Sóhajod szélvész
suttogásod csattan.
Fuldoklik a vágy
az idő szorításában
és darabokra törik az akarat,
a tehetetlenség zátonyán.
Vibrál a csend,
a színek kőbe zárva,
a dobhártyám zakatol.
Testem lüktet, dobban...
Felsikolthatna az óra.
Átkozott legyen
ki méri a napokat!
Tudom, hogy eltelt egy perc,
egy újabb.
Halk tik-takkal vágtat a sorsom...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése