Hosszú levél – Bevezetés...

Bevezetőként még annyit, hogy előttetek, Kedves Szüleim, Testvéreim
nagyon jól ismert az, ami következik; de biztos, számodra is fontos tényezője lesz ez a
felelevenített emlék annak a továbbinak, amit utána fogok elmondani, hiszen Ti igazán tanúi
voltatok – kicsit irigykedve is érte – ennek az egészen ritka ajándéknak,
a veletek együtt kibontakozó életemben. Ti tudjátok, - és biztosan megérti majd
a Barát is,- hogy Kicsi-Énem mit jelent számomra, s az Ő mostani
előtérbe kerülése, felbukkanása szinte hitelét adja s jelenti jelenem igazának…

Visszatekintés…

Ez a feljegyzésem egy önmagammal volt beszélgetésem. A Kicsi-Énem ekkor már
sokat volt a közelemben. Akkor jelent meg először, amikor életem nehéz
napjait éltem. Azután napok, hetek, hónapok teltek el és azt vettem észre, mind kisebb
közöttünk a távolság és centiről centire közelebb enged magához; de az arcát így sem fordította
soha felém. Szólni sem szólt soha, csak hallgatott lehajtott fejjel… És akkor jött az a
séta, amiről az alábbi, magammal való berzenkedésem szól: