Ugye?

Ugye? Most minden rosszul megy. Nincs kiút. A világ értelmetlen. Nehéz a fej, a szív, az értelem. Nem tehetek semmit. Nem éri meg... ez nem nehéz, ez lehetetlen. Indítékok, űr, érzelmek... nem létező óriási szürke felhő az élet.

Feladom. Te vagy a fejemben, aki megjelenik. Folyton "találkozom" veled. Nem suhansz tova és a semmiből bukkansz elő, hogy elhessegesd a szürke felhőt.

És a szürke felhő szétoszlik.

Lehetetlen kihívások előtt toporgok. Komor dolgok, amelyek nem ontanak magukból csak fekete fényt.

Vajon mi a baj?

Nem emlékszem...

Az ölelésed hiányzik, ami most oly' messze van. Öntudatlanul hívogat engem a béke, szeretet, védelem, biztonság... mert még létezik, hiszem.

Kezemben egy kép, de hiányzik a hang, a személyiség. Így csupán csak illúzió vagy, indíték a boldogsághoz.

A reményt sugárzod magadból, az utolsó lerombolhatatlan bástyát. Teszem, amit kell... értünk. Hisz' tudod ki vagyok, még ha most távol is tőled. 

Valahol a felvillanó pillanatok fényében te ott leszel, én pedig veled és ismét együtt írjuk majd a történetet... a történet végére pedig azt a bűvös "szavacskát", hogy Happy End.

En el corazón de la naturaleza... :-)))

Talány

El- eltűnődsz, a rigmus mi lenne,

habkönnyű a sóhaj, hogy lehetne;

Hisz’ ha habkönnyű - nézd, milyen súlyos.

Mint keserűség édes aromás-méze,

boldogságnak gyászolása, gyötrelme,

mint rémület, mikor hősies.

Szavaknak hangtalan szívverése,

ólomlebeny pille-röppenése,

zefír, mely földről felröpít,

s a hegyek orma felett, időtlen

altat, álomba ringat éberen -

nektárral kínálva andalít.

És hűsítő, mikor felhevít.

Az ajka szúrós, balzsamos,

maszlagolásra hajlamos;

akkor hát - férfias,

oly tündöklő, légies,

vagy inkább nőies,

ha szelíd - harcias,

érces hangjával öblöget,

kölyök, rád nyelvet öltöget,

fedetlenre öltözet,

éjsötétben gyertyafény,

kiúttalan mégis- remény.

Kibogozhatatlan bogozható,

eljövendőnek múltat vigyázó,

mindörökké napfény-ár,

lélektől-lélekig hírnök;

levél, melyet ismét olvasol,

s hiába régi már, benned újra szól.

Hoy... :-)

Próza

Halk moraj. Csak néha kattan 

halkan az óra fáradt rúgója.

Merő csömör. Magány.

Ha volt, mi éltet - most elrejtőzött

az éj fényében.

Nyugodt semmittevésre kárhoztatva az

idő börtönében verem a kaput.

Pattan egy ideg.

Visszafogom magam, s csak elmémben

tombolok, üvöltök, mint egy elmebeteg

őrült. Csapkodok, dühöngök a 

nagy Semmi tiszteletére.

Valaki kívülről figyel.

Azt hiszi, gondolkodom. S én

belefulladtam a tombolásba.

Pattan egy ideg.

Csönd.

 

Ha zordak az álmok

Üdvösséges télesti csönd tárul elém,
újholdat sejtet az éji-homály.
Átszűrődik a csillogás ágak dzsungelén
s mutatja a Vándor örökkön fénylő arcát.

Friss eső, erdő illatát repíti felém
a szellősen ringatózó éji levegő,
vadregényes udvarnak lágy ölén,
lámpafényen eső szitál lebegőn.

Nem szunnyadhatok, ha zordak az álmok...
Csitul már őszt harsogó dalolásom
s merengek szívbe égett piruláson.

S ha megkönnyezem meglelt könnyeket,
életmisztikumom majd velem szendereg,
mint kristálycseppek alá bújt leheletek.

Téli kéj

Fényességet sző a tél

puha selyme már

havat hintve

simul

e összeszőtt tökély

megfagyott, mély

hideg ejt minduntalan

rabul

mily’ pompás míg lám,

ádáz hévvel rám

jeges-izzón harap -

mi kéj!

bár vétséget szór el

nem szaggat sosem

s nem kolonc se nappal

 se mély-sötét éj

szivárvány-prizma ő

árnykötő

verőfénytől pozőr

szűrt varázslat

s ha jégtündér, ki jár,

nem csillogás, ködfátyol vár,

milliárd felleg-tőr

se fáj

mert sző a tél

puha selyme már

havat hintve

simul

e összeszőtt tökély

megfagyott, mély

hideg ejt minduntalan 

rabul.

Jég-virágom

Fehér ruháján

boldogan szaporáz a fény,

fagyos pillantásán

az idő aludni tér.

Tovaillant bánatom

elfedi az álmosító,

mézédes-kesernyés,

elfeledett vágyálom.

Leszállok a nihilbe

érzelmeim rétségén,

szirmok selymes ölelése

himbálja szívem bölcsőjét.

Bokrétát tépkednék

szerető kedvesemnek,

de jég-virágom könnyedén,

érintésemtől tovalibben….

Bokrétát tépkednék

szerető kedvesemnek,

de jég-virágom könnyedén,

érintésemtől tovalibben….