Próza
Halk moraj. Csak néha kattan
halkan az óra fáradt rúgója.
Merő csömör. Magány.
Ha volt, mi éltet - most elrejtőzött
az éj fényében.
Nyugodt semmittevésre kárhoztatva az
idő börtönében verem a kaput.
Pattan egy ideg.
Visszafogom magam, s csak elmémben
tombolok, üvöltök, mint egy elmebeteg
őrült. Csapkodok, dühöngök a
nagy Semmi tiszteletére.
Valaki kívülről figyel.
Azt hiszi, gondolkodom. S én
belefulladtam a tombolásba.
Pattan egy ideg.
Csönd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése