2012. december 21., péntek

Jég-virágom


Fehér ruháján
boldogan szaporáz a fény,
fagyos pillantásán
az idő aludni tér.

Tovaillant bánatom
elfedi az álmosító,
mézédes-kesernyés,
elfeledett vágyálom.

Leszállok a nihilbe
érzelmeim rétségén,
szirmok selymes ölelése
himbálja szívem bölcsőjét.

Bokrétát tépkednék
szerető kedvesemnek,
de jég-virágom könnyedén,
érintésemtől tovalibben….

Bokrétát tépkednék
szerető kedvesemnek,
de jég-virágom könnyedén,
érintésemtől tovalibben….


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése