Bizonyíték

Ma különösen megdöbbentett ez a szó...
Sok hűhó semmiért...ezt demonstrálja. Bizonyíték?!...
Mindenféle dolog van a fejünkben, de vajon mit értünk meg belőle? Mi nekünk az eszköz, vagy a cél?

A meglévő bizonyíték által létezik a tiszta dolog, ami megkérdőjelezhetetlen bizonyságot kölcsönöz egy olyan útnak, amiben senki nem kételkedhet.... s Te tagadod ezt?...

Gyerünk, amit látunk a világban, azt már mindenki tudja... s abban egyezkedsz?...
Persze példákkal mindig jobban néz ki a vitatott kérdés.... csak hamis.

Találkozók...
- "Szia szépség!"
- "Eh, mindig ugyanaz történik..."
-"Ujujuj... És ezek a lángok? Rossz hétvége?"

Látni fogjuk...

Ha tudod, hogy nem kedvellek, ha tudod azt, hogy nem kedvelsz, nem fogom folytatni a beszélgetést veled... számomra ez épp akkora erőfeszítés, mint neked.
Miért ragaszkodnánk hamis mosolyhoz és olyan témákhoz, amik nem illenek a történetbe?
Kímélj meg!

Bizonyíték=Nem támogatjuk

Barátok..
Látod? Megyünk...
És én itt mit mondhatnék? Már ha szóhoz jutok az egoizmusod mellett...
Mit kérsz tőlem? Hazudjak? Amint látom, te a lyuk felé gurítod az első követ, hogy abbahagyjuk a magunkhoz való beszélést... mellébeszélést... mert mind a ketten tudjuk, hogy azt mondják: "hát igen, de hé, ezen a néhány napon gyakorolja az egészséges életet.
Pénz nélkül, munka nélkül, amit nem a válság teremtett, hanem Te saját magadnak.
Luxus élet realitás nélkül?
S mind ez díszcsomagolásban? Nagyképűséggel és túltengő önbizalommal?
Hány ember bizalmával éltél eddig vissza?

Tudod miért kérdezem?

Bizonyíték=Ha azt akarod, akkor hazudik neked

Találkozás a szülőkkel
Tél van... szürkeség, eső... mindenki kimerültebb és ingerültebb. Honnan a bátorság az elemzéshez, a kritikával illetéshez?
Mellesleg, ha valóban betegek... akkor is apa és anya csak egy van. Vajon veszed-e a fáradtságot a gondozáshoz?
Mit fogsz tenni?
Mert igen, a segítség és a pénz jól jön. De előbb-utóbb a vis maior és a bizalom is elfogy... S akkor? Hazamész majd a faludba? Harminc X évesen a régi gyermekszobába? És akkor?

Bizonyíték=Ismer, de nem akar látni

Ezúton szeretnék fellebbezni nyilvánvaló őszinteséggel....
Vizsgáljuk meg az összes cselekményt, hogy kapjunk egy világos és tiszta képet...
Mivel ez az állapot a legjobb.

Történetek...

Te vagy saját magad csillaga...

Úgy írod a történetet, hogy hasson, úgy mintha olvasnád. 

Mi lenne, ha ez lenne az utolsó nap az életedben?

Hányszor estél el és álltál fel újra?

Hányszor gondoltad, hogy eltévedtél?

Hányszor találtak rád és veszítettek el újra?

Hányan okoztak csalódást neked?

Mennyi ütést adtál már magadnak?

Mennyi tövis és viszonzatlan szerelem?

És viszonzott?

Mennyi félreértés?

Mennyi cinizmus?

Hányszor mondtad, hogy "ez az utolsó" és tetted újra megint?

Hányszor csordult ki a könnyed az élet különböző pillanataiban, míg végül tovább léptél?

Mennyi tanulság?

Mennyi ember maradt az utadon?

Mennyit hagytál magad mögött?

Hányszor cselekedtél véletlenül?

És mi az, amit tenni akarsz?

Hány kérdésre nem tudtad a választ?

Mennyi választ nem értettél meg?

Mennyi fájdalmat vagy képes elviselni?

Mennyit nevettél?

Mennyit élveztél?

Nézz vissza, de ne ragadj a múltban

Mindent összeadódik

Minden szolgál

Minden tanít

És él

Az ajándékod

Minden vágyad

Illúzió és tisztesség

Mert minden véget ér...

És mi van, ha a mai nap volt az utolsó az életedben?

Az mondanád, ÉLTÉL?

A harcod a tiéd

Gyakran kételkedünk, de valami furcsa belső hang mindig megmutatja a "helyes" irányt. A díjak és az elvek áldozatok annak érdekében, hogy a megfelelő pillanatban haladjunk előre a kezdetektől.
Néha kellemes meglepetést hoz, ha valaki követ téged, figyel téged és kinyújtja a karját feléd... még akkor is, ha szinte semmit sem tud rólad, de ki érti ezt?! Csak áll némán, lélegzik, ismeri a rezgéseid és megosztja veled mosolyát.
Talán holnap váratlan fordulatot vesz az élet. Álmok, melyek mindig bennünk éltek. Álmok, melyek idegenek, abszurdak, őrültek.
Tudni, hogy a szörnyű büszkeség, szeretet, minden hamis lépés elhagy egy nyomot és megjelöl a szemekben.  Talán vannak, akik értik, honnan jöttél és hová mész.... ki tudja?!
A harcod a tiéd. S a boldogság az emberé.
Ez a legnagyobb ajándék, ami létezhet. Alkotni, tanulni, figyelni, érezni... azzá válni, ami vagy... önmagad.

Képtelen álmok

Kérdezd meg az embereket ott, ki vándor,

ha igaz, szeretem az életet,

s törött kétséggel hangom,

képtelen válaszolni nagy sietve.

Mondják, koromba írni lehetetlen,

jövőről anekdotát nem mesélnek a vének

csak a távolságok, emlékek morajlanak

és a Hold kíséri a siránkozásokat.

  Nem tudják, hogy a nyers hallgatás hozza el

a száraz hullámok habtalan habjait,

képek az elmémben...

sivatag, oázis, érintetlen vidék,

mely fel-felbukkan, de ködbe burkolódzik ismét.

Kiabálom némán a világba őrületem,

érzések, mint képtelen álmok

tenyésznek lelkemben,

érzések: valótlan és valós,

épségben tartják töredezett szívem...

Elhalasztották az önszeretetem.

Desfile de la Navidad ligera :-) | Karácsonyi fény parádé :-)

Nagymama

Most már értem...

Nem akkor, ha kívánatos,

Nem akkor, mikor elmondtad nekem...

Most, amikor szükségem van rá,

Most, amikor átélem azt,

Most, amikor már nem tudok Neked hálásnak lenni,

Most, hogy már nincs köszönet, sem ölelés....

De te létezel.

A tenger minden hullámában jelen vagy,

Minden lépésnél a homokban,

Minden hajózásra alkalmas szélben,

Azokon az éjszakákon, amikor kinyitom az ablakot és friss levegővel telik meg a szobám...

Élvezed a nevetésem és a könnyeim vigasztalnak.

S te létezel.

Mert te vagy a legigazabb bennem és én vagyok belőled,

különleges módon, úton jártál, de akkor még nem tudtam...

Hogy a bölcsesség a tiéd...

Leckéket adtál az életből, melyeket játékokkal tettél hatékonyabbá.

Nem voltál tanár, mikor tanítottál.

Nem ítélkeztél, miközben figyelted a botlásaim.

Nem gyűlöltél, ha hibáztam...

mindig megbocsájtottál nekem.

S mindez egy igen egyszerű életfilozófia, mint a kislány

egy romlatlan nagylány nélkül,

egy romlatlan lélek csipetnyi hiúság nélkül...

Hiányzol... tenger szemeinek nője...

A szenvedéstől való szomorú pillantások nője,

Aki nem engedte meg az életnek, hogy legyőzze...

Hiányzol nagymama, több vagy, mint a lélegzet,

minden boldogságban, minden ajándékban,

minden mesében, minden alvásomban és valóságomban

JELEN VAGY!!!

Az igazságom...

Olyan érzések, amiket soha nem ismertem fel, de ma már merem.

Olyan dolgok, amiket gondoltam és kimondtam:

Pillanatok, amelyek korábban leküzdhetetlenek voltak és ma már jelentéktelenek.

Döntések...

Ha visszatekintek és eltűnődök, rájövök, hogy minden,

ami történt egy-egy része volt annak, ami ma vagyok.

Most már itt vagyok, mert úgy döntöttem...

Döntöttem azokban a helyzetekben, amikor tudtam létezni, de volt, mikor nem.

Azok, amik csak jöttek és jöttek és sodortak... egész egyszerűen nem létezhettem.

S ajándékoztam magamnak egy horgonyt a jelenben és most a mában,

mivel a mai lépteim a holnap emlékei és igen, a pillanat bölcs, a sikeres jövő.

A kétséges tegnap ajándéka a szabad választás.

 Döntések, helyzetek, személyek, tapasztalatok, érzésesek...

Végül az élet... események, pillanatok sokasága.

Lélegzik, érez, élvez, nevet,

de sír, szenved, más véleményen van

és minden összeadódik, minden számít, minden tanít...

Ne zárkózz be. Ez vagy te... Vagy, aki vagy.

Ma végre látok és végül találkozom,

érintkezem és nagyon sajnálom...

felszabadítom magam és engedem élni.

Mert ma egyetértek,

igazából romból a lelkiismeret, szembesítem magam a valósággal és

bevallom, hogy nem... nem vagyok tökéletes,

egyszerűen csak én vagyok és egyszerűen lenni óriási dolog.

Két pohár sör és feltárul egy élet leplezett hazugsága előttem

és a felfedezés, melyre bukkantam az enyém...

Mennyit hazudtál magadnak?