Ha zordak az álmok

Üdvösséges télesti csönd tárul elém,
újholdat sejtet az éji-homály.
Átszűrődik a csillogás ágak dzsungelén
s mutatja a Vándor örökkön fénylő arcát.

Friss eső, erdő illatát repíti felém
a szellősen ringatózó éji levegő,
vadregényes udvarnak lágy ölén,
lámpafényen eső szitál lebegőn.

Nem szunnyadhatok, ha zordak az álmok...
Csitul már őszt harsogó dalolásom
s merengek szívbe égett piruláson.

S ha megkönnyezem meglelt könnyeket,
életmisztikumom majd velem szendereg,
mint kristálycseppek alá bújt leheletek.

Téli kéj

Fényességet sző a tél

puha selyme már

havat hintve

simul

e összeszőtt tökély

megfagyott, mély

hideg ejt minduntalan

rabul

mily’ pompás míg lám,

ádáz hévvel rám

jeges-izzón harap -

mi kéj!

bár vétséget szór el

nem szaggat sosem

s nem kolonc se nappal

 se mély-sötét éj

szivárvány-prizma ő

árnykötő

verőfénytől pozőr

szűrt varázslat

s ha jégtündér, ki jár,

nem csillogás, ködfátyol vár,

milliárd felleg-tőr

se fáj

mert sző a tél

puha selyme már

havat hintve

simul

e összeszőtt tökély

megfagyott, mély

hideg ejt minduntalan 

rabul.

Jég-virágom

Fehér ruháján

boldogan szaporáz a fény,

fagyos pillantásán

az idő aludni tér.

Tovaillant bánatom

elfedi az álmosító,

mézédes-kesernyés,

elfeledett vágyálom.

Leszállok a nihilbe

érzelmeim rétségén,

szirmok selymes ölelése

himbálja szívem bölcsőjét.

Bokrétát tépkednék

szerető kedvesemnek,

de jég-virágom könnyedén,

érintésemtől tovalibben….

Bokrétát tépkednék

szerető kedvesemnek,

de jég-virágom könnyedén,

érintésemtől tovalibben….

Látszatok/Apariencias

Bikini30 könyv/Bikini30 libro

Bikini30 könyv/Bikini30 libro

Tiszteletpéldány a szüleimnek köszönetképpen a feltétel nélküli szeretetért, bizalomért és a rengeteg támogatásért a nehéz időkben.

Szerző: Maróthy György

Fotó: Forgó Viktória és sokan mások

Bikini 30

Érzésvilág

Milliárd pillanat,

mind tovatűnt hasztalan,

szeretetre éhesen

nélkülöz a jövőm.

Pilláid csillogó tükrében

megnyugszik tekintetem,

az örökkévalóság vágyával

ringatva álomba.

Vörös pipacsok ölelésében

összeforrt érzelmeink

gerlepárként repkednek

a szerelem fellegein.

Megtorpan az idő,

a régmúlt visszaköszönő

ördögi lidércei

többé már nem léteznek.

A sérülékeny Boldogság, avagy szavak a Boldogsághoz

1.

Nem elegendő a boldogságban megmártózni,

állandóan észlelni kell.

Nem elegendő napfényes parton pihenni,

a Gyönyör legyen folyton közel.

Nem elegendő úgy szólni: káprázatos volt;

s vajon lesz-e holnap folytatás?

Nem lehet feledni azt, ami volt,

mert állandó a változás.

(Hisz' ma éhezik a más.)

2.

A Boldogságot keresheted: rátalálni mégsem lehet.

A Boldogságot kergetheted: utol soha nem érheted.

A Boldogságot faggathatod: Mit titkol lényed?

A probléma, hogy megszerezted, -

de bízni benne így sem mersz.

3.

Mit okoskodsz Te? Te... Te háborodott!

Mindenbe belemászol, mindenkit csak okolsz!

Bűntudatot ébresztesz, ha sokáig időzöl nálam:

Egoistának vélem magam, hisz' hosszú a sor utánam!

Tartják rongyos kalapjukat: áhítva a boldogságot!

S én nem engedlek, mi több kiabálok:

Boldogságot! Boldogságot! Még több boldogságot!

Boldogságot...! (??).. boldoggá tenni a világot...(?)

Boldoggá tenni a világot...

4.

Megmártózom benned,

mert ízletes vagy és izzó.

Lágy vagy és rőt,

finom, szeretetteljes.

Lubickolok benned, Édes.