Enyészet

Százlábú érzések lekicsinylő
rugdalásai és tiprásai
kényszerítenek ki a lét mának
gúnyolt ígérgető világából,

lágy példázatok szaporáznak
rémülten vadóc rímet
cicomázottan gusztustalan kiégett
evilági vágyai zenéjére...

vérfoltoktól mocskos markok
magasodnak a múlt
mélységéből, kapaszkodnak erősen
gyötrelmek szertefoszló peremén...

drakulák szemfogai marcangolnak,
csupán egyetlen ütőér
lövell homályló orcájukba
vissza-visszasejlő érzelemet...

vérvörös tűzvész rágja szerte
telhetetlen gigájuk éhínségét,
életvíz forrását szentségtelen
hamvaikon élesztve fel...

pőre kedélyek tükröződnek
örökbecsű guillotine-ként omolva
jelzéstelen emlékműbe ötvöződik
vétlen lelkek rovójegyeként...

percenkként ébrednek és alszanak
a hegeket perzselő napok:
ma enyészet szúrja át a szíveket,
de másnap ismét a mára ébrednek.