Észleltél már magadban földrengést -Mikor poshadttá változik a csönd?
Rázkódik benned összetört lényed -
Érzed, miként lyukadozik mezítelen lelked?
Szétázik szenvedélyed a viharban -
Fanyar harangszó pusztul mennyei kárpiton!
Zubog a csönd! - Letarolt vágyálom...
Bilincs füzérében fogódzkodom.
Az idő fogságában létezel.
Forog a film! - Eloldalog a fájdalom...
De hátramarad léted tánca,
Remegő melódia repít az árvaságba.
Föltámad a szutykos öröm!
Kacajának szirma semmibe hull.
Tüzet szór sebesült lelked fuvallata -
Vakító káprázat messzire sodorja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése