Időnként

Időnként írok, időnként olvasok.
Időnként beszélek, sokszor csak hallgatok.
S ezalatt írom jövőm fásult történetét,
S ezalatt olvasom szép-csúf múltam, mint egy regét
Melyet jelenem szaggatott szét.

Időnként írok, időnként csatázok.
Időnként elhiszem magamnak, hogy poéta vagyok;
S ezalatt rólad is elfeledkezem,
S ezalatt nyilaim tetemedből gyűjtögetem,
Önmagam igazság célpontjába helyezem.

Időnként írok, időnként meghalok.
Időnként szégyellik magukat miattam az angyalok.
S ezalatt lelkem ebben jól érzem,
S ezalatt önmagát tépi darabokba énem
Melytől sosem fáj, ha vérzem.

Időnként írok, Időnként olvasok
Időnként beszélek...
S egyre mélyebben hallgatok…