Szeretet-szerződés

 Betakarom magam és a sodrás őrületével egyedül maradok, ahelyett, hogy elmagyarázzam a világnak, hogy ki vagyok a kötelékekben. Keresem a szilárd lépéseket a meglepetés középpontja felé... s tudjátok meg, hogy valaki elesett az út túloldalán... de nem áll meg. Feltápászkodik és halad tovább.
Jobban szeretem az igaz és állandó keserű ízt ma, mint várni egy új napot, ami elmerít a hazugságokban. Nem ezért jöttem... hisz' így alulról nem tudom elfogadni a dolgokat. Nem teljesít a szív minden csókban, minden sebben...
Nem félek, nem menekülök, kitartásra, keménységre tanítom magam. Jobb magas árat fizetni a showra - a mosolyom - a békének csalfa játékai elveszítik a szemek tekintetét a szeretet-szerződésben létező hosszú háborús kopogásokban.
Szeretek több teret felajánlani a csöndnek, hogy elhallgattassa a gyűlöletet... távolságot nyerni - elvész a zene az életemben. Szeretek olyan lenni, mint egy álom, 'mely nem állítja meg a zuhanást - inkább harcolok a vágyaimért, meghalok a szabadságomért, mintsem éljek láncra verve, agyamba hamis gondolatokat ültetve.

A lényeg a részvét!!!

http://viktoriaforgo.blogspot.hu
http://forgovictoria.blogspot.hu
http://forgoviktoria.blogspot.hu
http://www.facebook.com/viktoria.forgo?ref=tn_tnmn
http://twitter.com/ViktoriaForgo
http://plus.google.com/u/0/113900688259879020391

Képtelen álmok

Kérdezd meg az embereket ott, ki vándor,

ha igaz, szeretem az életet,

s törött kétséggel hangom,

képtelen válaszolni nagy sietve.

Mondják, koromba írni lehetetlen,

jövőről anekdotát nem mesélnek a vének

csak a távolságok, emlékek morajlanak

és a Hold kíséri a siránkozásokat.

  Nem tudják, hogy a nyers hallgatás hozza el

a száraz hullámok habtalan habjait,

képek az elmémben...

sivatag, oázis, érintetlen vidék,

mely fel-felbukkan, de ködbe burkolódzik ismét.

Kiabálom némán a világba őrületem,

érzések, mint képtelen álmok

tenyésznek lelkemben,

érzések: valótlan és valós,

épségben tartják töredezett szívem...

Elhalasztották az önszeretetem.